Az idő egyre telt és a magány ami körülvett szinte már őritő volt .A suli olyan volt mintha üres lett volna Liza nélkül.Sokat jártam az erdőbe.Az a hely megnyugtatott...a park nem volt jó hely igy az erdő maradt az a hely amire emlékeztem és amit szerettem.De most először nem voltam egyedül...Zajokat hallotam ...bokor zajokat faág töréseket.Aztán megpillantottam valakit a bokrok között.Nagyon ismerős alak volt .De mikor közelebb jött teljes lett a kép.Nick volt az...
-Beatry legalább hallgas végig...-mondta Nick megbánóan nézve rám.-Nem akartalak magadra hagyni mert tudom hogy nagyon nagy szükséged van rám és nekem még jobban rád.De az a csaj egyszerűen rámugrott.Persze tudom hogy eszt nem fogod elhinni nekem de szerettem volna hogy tudd szeretlek és bármit is mondassz örökre szeretni foglak.Tudom hibáztam...és ez annyira rossz érzés de még rosszab az az érzés hogy tudom ezzel elveszitettelek és megbántottalak..csak adj egy esélyt hogy jóvá tegyem...tudom elvesztetted a bizalmadat bennem de egyetlen esélyt kérek tölled..
Könnycseppek hullotak a szememből.Igazán meghatott ahogy kitárta előttem a szivét.Nem szoltam semmit inkább a tettekre hagyatkoztam...
-Szeretlek..-suttogtam halkan Nicknek.
-Sajnálom annyira sajnálom..-ezt mondogatta.Nem voltam elég erős ebben az időben a haragtartásra.Szükségem volt Nickre.És ahogy észrevettem neki is szüksége volt rám..
-Menjünk késő van ...-mondta Nick a könnyeivel küszködve...
-Csak nem sirsz?-kacagtam.
-Pff.. dehogy -és csak mosolygott rám.Hogyan tudnék rá haragudni...Sok okom lett volna a haragra de mindenki megérdemel egy esélyt az újrakezdésre...a megbocsájtásra.
-Nick...-suttogtam.
-Tessék?
-Bekötöd a cipőmet....?-kérdeztem és szinte teljesen elpirultam.Nick nevetett.Lehajolt és bekötötte a cipőmet.Ahogy mindig is szokta.Félúton hazafelé nagyon elfáradtam ..Nick felkapott az ölébe és hazavitt.Berakott az ágyamba és egy puszit nyomott a homlokomra...Békésen aludtam tudtam hogy mostmár biztonságban vagyok.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése