Az idő megint csak repült egyre nehezebben alkalmaszkodtam ...Egyre nehezebb volt a tanulás,az irás ,sőt még a beszédnél is felejtettem szavakat.Egyetlen dolgon járt az eszem....Nicken.Melletem volt egyáltalán nem zavart hogy felejtettem őt nem tudtam kiverni a fejemből.Egyere több időt próbált velem tölteni.Rengeteg helyre elmentünk csak azért hogy egyedül lehessünk.
De amig én nem aggódtam a feledésem miatt Nick egyre csak zaklatottab lett.Próbáltam nyugtatni..olyankor úgy tett mintha jobban érezné magát habár én tudtam hogy ez egyáltalán nincs igy...Egyik hétvégén kora reggel felébredtem és valami különös késztetést éresztem arra hogy húst egyek...Habár nem szivesen ettem húst,mégsem neveztem magamat vegetáriánusnak.Most kivételesen a húst kivántam...Kiballagtam a konyhába de hirtelen rosszulletem és leültem egy székre.
Homályos képek jelentek meg előttem ...
Ez meg kicsoda??
Ez..ez én vagyok?
Könnyek özönlöttek a szememből...Ez az anyám!
A..Apa!!!
Ez meg kicsoda?Valahoogy úgy éreztem mintha ez metörtént volna velem de nem tudom ki volt az a srác....
Ez...ez a ..a kislány annyira ismerős volt nekem ...Én ismerem ezt a kislányt....de mégis ki ő és honnan olyan ismerős?
Ezután ledőltem a székről és elájultam .Nem sokkal később Nick hangjára ébredtem...-Beatry ébredj légyszives...-mondta rekedt hangon mintha ...a halálomon volnék.
-N..Nick...-suttogtam és kinyitottam a szemem hogy lássam Nick gyönyörű arcát.A korházban voltam
Nick megkönnyebülten sóhajtott és jó erősen magához ölelt.Kisöpörte a szememből a hajamat és olyan nézett a szemeimbe mint még soha .Egy ideig csak nézett rám aztán bejött egy aszisztensnő és kikülte Nicket hogy beszéljen velem.
-Figyelj tudom hogy nehéz lesz amit kérek de arra szeretnélek kérni hogy mond el nekem mit láttál...
-Hát ...-ténleg elég nehéz volt felidézni mit láttam az ájulás előtt.-Képek jelentek meg előttem...-nyögtem ki végül.
-Le tudnád irni hogy mien képek voltak ezek?-kérdezősködött tovább a magas szőke hajú nő és csak nézett rám kék szemeivel.
-Az egyik képen én voltam amikor a szüleimmel előszőr utaztunk Lengyelországba...-hirtelen elgondolkodtam rajta hogy milyen gyönyörű és nyugtató volt ott lenni ..egyre csak az ablak felé néztem hogy lássam Nicket aki odakint ült a folyosón.
-Azután pedig a kicsikori képem jelent meg...-már kezdett osszeszorulni a gyomrom ha arra gondoltam mi a következő kép...-Aztán...az..az anyám jelent meg előttem ..a kedves arca ahogy rám mosolyog.-egy könnycsepp futott végig az arcomon.
-Ha gondolod később visszajövök hogy folytassuk ha pihenni szeretnél..-mondta a nő amikor az arcomon lefolyó könnycseppre pillantott.
-Nem nem...folytassuk.-gyorsan letöröltem a könnyeket a szememről és folytattam ...-Majd ....az apám jelent meg.-a következő képre emlékeztem a legtisztábban...ahogy egy igen helyes sráccal csókolózom.Nem akartam elmondani de ki tudja milyen emlékek ezek...-A következő képen egy fiúval ...csókolóztam.-elvörösödtem...De az utolsó képen még és is elgondolkodtam...-Az utolsó kép ami megjelent előttem az ájulás előtt egy kis szőke kislány volt aki az ágyamon ül és engem mosolyogva ébreszt...-ezen a szőke aszisztensnő egészen csodálkozott de szorgosan jegyzetelt..
-Hát igen kedves Beatry...csak hogy tisztában legyen a dolgokkal ezek a képek nem csak úgy törnek fel magában.Ezek emlékek ...sokszor megesett mát hogy rosszullett?-kérdeszte a szőke nő.
-Hát igen elég gyakran mostanában.De az orvosok azt mondták...
-Az orvosok nem tudnak semmit..-vágott a szavamba a nő.-Hidd el mindenre fény derül csak idő kérdése...-azzal fogta a jegyzetfüzetét és kiment...
Mostmár teljesen összezavart...Mire derül fény?És mi történik velem ?De ki lehetett az a srác és az a kislány?
Amin ezen tűnődtem belépett a szobába Nick és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Azt mondta az aszisztensnő hogy még benn kell maradj egy ideig..de nem foglak egyedül hagyni...-mondta Nick és nézett rám igéző szemmel.
Másnap megébredtem és láttam hogy Nick az ágyam melleti széken elszunditott.Csak mosolyogtam .Nagy nehezen felálltam és betakartam egy pléddel.Egy pusszit nyomtam a puha arcára és visszafeküdtem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése