Teltek a napok és én még mindig a korházban voltam megfigyelés alatt... minden nap körül belül kétszer bejött hozzám a szőke aszisztensnő és kérdezett hogy emlékeszeke más dolgokra ,voltak napok amikor hirtelen még visszajöttek aféle emlékek de még mindig nem tudom mire célzott azzal hogy "Idővel minden kiderül".Nagyon gyötört ez a gondolat amikor végre az egyik nap megint kiküldte Nicket és nagy levegőt véve azt mondta:
-Figyelj amit most fogsz hallani biztos hogy nem fogod elhinni de a test kimutatta hogy a génjeidben sok az úgymondott elmutálodott gén....-mondta majd egy nagyot nyelt.Ez azt jelenti hogy szörny lesz belöllem!!!-De nem aggodjon ez nem arra utal hogy most olyan lesz mint egy szörnyeteg hanem ezt körülbelül úgy lehet elképzelni hogy esetleg arkangyal válik belölled...-ezt ugy mondta mintha természetes dolog lenne.
-De mi az az arkangyal??-kérdeztem megdöbbenve.
-Az arkangyal az félig ember és félig pedig angyal.De ettöl nem kell meilyedned mert nem biztos hogy szárnyaid és egyéb furcsaságaid lesznek..nincs annyi elmutálodott sejted hogy ez bekövetkezzen.Csak szólni szerettem volna hogy ezek az emlékek a múltból valók.Ezekt nem azért létod mert jós vagy vagy valami hasonló hanem mert ez már megtörtént veled egy másik életben.
-És honnan tudhatom meg a kérdéseimre a választ?Például ki volt az a kislány és ki volt az az ismeretlen srác?-habogtam mintha ő tudta volna a választ.
-Ezt csak te tudhatod.Jól a tudatallatid mélyére kell ásnod és akkor megkapod a kérdéseidre a választ.
Ez nekem nem elég hogyan ássak a tudatalattim mélyére ásni....És vajon ténleg nem lesz szárnyam meg ilyenek?? És ha az ápolónő tévedett és mégis szárnyam nő?És vajon elmondhatja ezt Nicknek?Nick az egyetlen támaszom és kicsit nyugtalanitó hogy egyes dolgokat nem mondhatok el neki.
Két nappal később végre kiengedtek...olyan jó érzés volt hogy végre a friss levegőt szivhattam és a tavaszi kellemes szél felfújja a hajam.Aznap Nickel elmentünk sétálni egy gyönyörű mezőre...Végre kettesben lehettünk anélkül hogy egy egy ápolónő belépett volna a meghitt pillanatokban...
Végre visszatérhettem a suliba...sosem gondoltam volna hogy valaha hiányozni fog a suli.Amikor a folyosóra értem megpillantottam a hatalmas plakátot ezzel a felirattal:"Tavaszköszöntő bál.Sok szerettettel várunk minden egyes diákot és tanárt egyaránt a diákok által rendezett Tavaszköszöntő bálon.Időpont...."DE HISZEN EZ MA LESSZ!Nagyon szerettem az ilyen bálokat de már nem volt elég időm arra hogy ruhát vegyek fodrászt keressek aki arra az órára szabad lenne mert biztos minden hely megtelt már az időbeosztásán.A pertner nem lett volna nehéz mert Nick biztos szivesen elkisérte volna de már mindent lekésett...miért pont abban az időben kellet neki korházban feküdnie.Ekkor Nick lépett mellém és a vállamra tette a kezét.
-Szeretnél elmenni ugy?-kérdezte Nick mintha csak a gondolataiban olvasott volna.
-Hát igen de már késő...-nagy csalódottság tükröződött az arcomon.
-Nincs olyan hogy valamire késő legyen...-mondta Nick és egy gyönyörűen becsomagolt dobozt nyomott a kezembe.Persze rögtön kibontottam ...ekkor egy álomszép ruha feküdt a dobozban . Gyönyörű kék szinén tükröződött a Nick által érzet szeretem.De még mindig nem tudtam hogy honnan a fodrász..Nick csak mosolygott rám mintha mindent a kezében tartana..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése